Egeszen pontosan aprilis 30-an kellett mennunk a nem hivom korhaznak, mert igazan nem korhaz, hanem valami "szuletesi haz, epulet" lenne a helynek a pontos neve.
Itt meg volt eletunk elso CTG vizsgalata. Azok szamara, akik nem igazan tudjak mi is ez, en sem tudtam ezelott. Ket tappancsot helyeztek a hasamra. Egyet a hasam tetejere pontosan a meh kozelebe es egyet pedig a hasam aljara, ahol babuci fekudt, hogy az egyik az o szivvereset a masik pedig a mehtevekenyseget jelezze. Ez a gep egy 0-90es skalan jelezte, hogy milyen erossegu es meddig is tart egy-egy mehosszehuzodas. En mar par nappal elotte elkezdtem erezni egy-egy erosebb mehosszehuzodast. Na, de le kellett ulnom egy kenyelmes szekre, ami nekem nem volt annyira kenyelmes, mert attol feltem, hogy ossze fog torni alatt. Ezt most tok komolyan mondom, irom. Szoval probaltam valahogyan azert tartani magamat, igaz a szulesznom mondta, hogy csak lazan engedjem el magam, hat nem jott ossze. Aztan magunkra hagyott, ja mert a ferjem is velem volt, mint mindenhol es mindig, eddig :)
Kicsit kesobb visszajott, hogy ellenorizze a papir szalagot, amit a gep megirt eddig. Majd nagy mosolyogva kerdezi faj-e, voltak e mar fajasaim eddig is otthon? Na, mondom ez a szuleszno, akivel szerzodeskotottunk, hogy o fog szuleszteni es tokre orul, hogy en meg fajok. Na, nem leszunk mi olyan joban gondoltam. De persze annyira nem fajt, viszont 2szer is utottuk a 90-et vagyis a maximalis fajdalmat a gepen. Azt mondta ilyen fajasokkal mar szulni jonnek, szoval keszuljunk mi is.
A kovetkezo idopontnak majus 9et adta meg, ha esetleg addig meg nem szulnek tette hozza.
Na, onnantol kezdve estenkent sot mire reggel felkeltem akkor is voltak fajasaim, nem szornyuek de ereztem oket. Aznap csutortokon volt a szulesfelkeszito masodik es egyben utolso oraja is ugyan ebben az epuletben, de mivel nekem fajasaim voltak es a multkor is eleg rosszul lettem ezert a ferjem egyedul ment el a felkeszitore.
A multkor mikor egyutt mentunk lattunk egy csomo kismamat egyedul ulni, volt aki a baratnojevel jott, volt aki az anyukajaval, de persze voltak ferfiak is, na de hogy volt e ferj ott feleseg nelkul azt nem tudom, de az en szuper ferjem bizony elment egyedul. Gondoltam is, hogy hogyan fogja majd kimagyarazni ugyanis a terheskonyvemet is ala kellett iratnia, na de megoldotta en pedig itthon pihentem.
Na, szoval teltek multak a napok. Hiaba vartam a feszekrako osztonre, nalam maximum addig jutott az oszton, hogy megepitettem a feszket es belefekudtem aludni :)
Aztan csutortokon 7en ahogy leultem irkalgatni, emaileket akkor vettem eszre, hogy tok szabalyosan 16 percenkent vannak fajasaim, na de mar szerda este is volt viszont elaludtam es elmult igaz reggel is egy picit meg folytatodott. Na, de ugye csutortoknel jarok, mar egy vagy 2 hete mindig lefekudtem este 10kor mert mar annyira faradt voltam es en birtam aludni mint a bunda, igaz kisebb wc turakkal ritkitva. Na szoval csutortok este ahogy felkeltem a ferjem azt mondta, hogy hat o gondolkodott es szerinte meg lazan kibirnek egy masik hetet egeszen majus 14ig. Ezt az utan mondta, hogy eppen felkeltem az agybol es mivel a jobb oldalamrol mar nem birtam felkelni mar mar vagy 3 honapja volt ott egy nagyon eles fajdalmam illetve ismetlodott, a doki mondta, hogy biztosan valamelyik szervem ossze van ott nyomodva, a bal oldalamon meg ugye most mar tudjuk, hogy az 58 cm-es test labikoi rugdostak a bordaimat. SZoval mire nagy nehezen feltapaszkodtam az agybol azzal a gondolattal, hogy most megyek megszulok a wc-ben, mert mar nem birom tovabb szerintem meg sirtam is, erre bevagta, hogy biztosan meg egy hetet kibirok, olyan merges lettem, hogy azt hittem felrobbanok, ami inkabb szetpukkanok lett volna.
Na, de tul tettem rajta magam es mar aludtam is. Pentek reggel 8tajt arra ebredtem, hogy valami eles fajdalmat erzek, majd mivel ekkor a jobb oldalamon fekudtem megszoktam, hogy ha babuci kopogott egyet a jobb oldalamon akkor azonnal fordultam is at a bal oldalamra, mert gondoltam, hogy nem szereti. Aztan a bordaim kozott ereztem egy rugast, illetve inkabb mintha belem konyokolt volna valaki, majd ekkor fordultam is a bal oldalra majd ujra jott az az eles fajdalom, ami eddig meg nem volt.
Aztam gondoltam na irany pisilni, hiszen mar reggel van, ekkor ahogy keszultem felulni ereztem, hogy valami bizony kijott belolem. Ekkor felkeltettem a ferjemet, hogy valami folyik belolem. Lattuk, hogy valami veres le.
Aztan mar ereztem is az elso mehosszehuzodast, ez volt 8ora 35kor. Majd jott a kovetkezo 8ora 41kor majd 8.44, 8.49 es igy tovabb 5 percenkent.
Ekkor hivtuk a szulesznomet, hogy most mit csinaljunk, azt javasolta, hogy varjunk mi kovetkezik a tovabbiakban.
A ferjem eszeveszetten csomagolja az o kis holmijat, ja mert a tobbi mar be volt csomagolva, szoval ez is inkabb azt mutatja, hogy most mar o is elhitte, hogy talan hamarosan tenyleg megyunk szulni.
5 perces fajasok kovetik egymast es 40 masodpercig tart egy-egy fajas, na de en meg mindig kepes vagyok mosolyogni, mosogatni es Krisztinaval chatelni.
11kor visszahivott a szuleszno, hogy na mi ujsag mi valtozott. Igazan semmi, de en azert probalom elerni, hogy heee igen is tessek engem komolyan venni. A szuleszno kerdezi hogyan viselkedek, a ferjem valaszol teljesen normalisan, na nesze neked. Ezzel a viselkedessel ma meg nem jutok korhazba, gondoltam.
Aztan a szuleszno, Baiba (ez a neve) javasolja menjunk setalni es zuhanyozzak, de a zuhin mar tul is vagyok szoval jon a seta.
Elmentunk a kozeli temetobe, nem anya nem morbid a temeto egy gyonyoru hely, kicsit dimbes dombos es gyonyoru viragok vannak benne es amugy is ha majd itt lesztek akkor megmutatjuk. Na, szoval elsetalunk a ferjem osztalyfonokenek a sirjahoz, jon egy eleg eros osszehuzodas elkezdek szuszogni a ferjem beszel hozzam, de nem nagyon ertem, nem tudok odafigyelni. Elmult, elindultunk tovabb a temetoben. Ekkor mar hosszabb ideig tart egy egy osszehuzodas es bizony meg kell allnom, hogy levegot vegyek. Mondtam induljunk, nem vagyok jol. Elindultunk ki a temetobol a 30 meteres uton elkap 2 fajas, mar nem is erdekel, hogy meg kell allnom es nem tudom tovabb titkolni, hogy faj, mert faj.
Kiertunk a temetobol, irany haza. Tovabbra is faj, de nem mondom ugy sem tud senki sem segiteni, csak imadkozok, hogy tul eljem. Aztan hazaerunk, arra gondolok en bizony kerni fogok epiduralis erzestelenitest, aztan jon a kovetkezo gondolat, jaj inkabb csaszarmetszest kernek, de azonnal. Jaj hatha lesz valami problema es azonnal megcsaszaroznak, most mar tenyleg faj nagyon. Terdepelek a szonyegen es lelegzek, faj.
Aztan a ferjemnek el kell mennie, hogy alairja a fizetesi papirjat, kulonben nem kapunk penzt e honapban, amit abszolute nem engedhetunk meg magunknak hiszen egy csomo penzbe fog kerulni a szules. Mondom ne menjen nagyon faj, de aztan erzem is, hogy muszaly mennie, hiszen maskepp nem lesz egy vasunk sem egy egesz honapig es meg lakbert sem tudunk fizetni. Ulok az agyon 14ora 27, a busz 5 perc mulva indul, amivel el kell mennie. Szornyen erzem magam, kerem ne menjen, de kozben mondom menj es siess. Aztan elmegy.
Kiulok a konyhaba es megiszom a maradek malnalevel teat. Ez majd segiteni fogja mehszajamat, hogy hamarabb kinyiljon. Megprobalom magam meggyozni, hogy ez nem is fajdalom, hivjuk inkabb segitsegnek. Igen jon egy ujabb segitseg, segit, hogy a kicsi fiunk (akkor meg kicsinek gondoltam) minel hamarabb megszulessen. Majd ujabb segitseg jon, de nem esik jol. Jarkalok a lakasban mint egy orult, aztan negykezlab szuszogas, majd ulok a ferjem szeken es neki tamasztom a hatam a hideg kandallonak, rossz otlet, elkezdek fazni. Feloltozom. Ujra a konyha, majd a kanape elott terdelek. Kozben megprobalom elkepzelni, hogy ez mind jo dolog es nem ellenkezek a fajadalom ellen, de amikor ugy faj. Felek is.
Aztan ulok a kanapen es a kezemben a telefon most hivom a ferjem, hogy nem birom tovabb. Hallom nyilik az ajto, hazaert vegre. Mar nem mosolygok olyan gyakran. Kerem hivja a szulesznot mar faj nagyon. Felhivjuk, a szuleszno eppen eszik visszahiv egy fel ora mulva.
Meg fel ora, megőrülök.
Aztan irok anyanak sms-t, hogy hamarosan megyunk, kozben chateltem apaval is.
Vegre visszahivott Baiba, hat induljunk akkor.
Varok, varom, hogy ferjem hivja a mentoket. O meg varja, hogy mikor mondom neki, hogy hivja oket.
Ulok a wc-n es beleverem a ket kezem a ket falba es kiabalok, hogy hivjad mar azt a rohadt mentot.
Hivja.
Megnyugszom, szepen feloltozok meg bocsanatot kerni is van kedvem es erom. Mondom a ferjemnek sajnalom, hogy kiabaltam, de felek. Kimegyek a konyhaba es latom, hogy a mento megerkezett.
Nagyszeru sietek elore, hogy kinyissam az ajtot nekik, azok meg elrohannak mellettem be a lakasba.
En csak allok kivul a lakason kivul es nezem oket, mit csinalnak ezek, hat nem latjak, hogy itt vagyok. Hat nem lattak, azt hittek gondolom, hogy fetrengek a fajdalomtol vagy ilyesmi, aztan eszreveszik, hogy en vagyok az.
Elkerik a kismama konyvet, megkerdezik, hogy hanyadik hetben vagyok, csak bologatunk, hogy a 40ik. Aztan indulunk.
A haz tulajdonosa eppen a jardat csinalja elottunk, a ferjem mar elotte mondta nekik, hogy ma szulni megyunk. Csak integetek nekik. Beulok a mentobe. Meg sosem ultem mentoben. Aztan elindulunk. SZepen lassan. Pentek 16.30 tajt.
A szuletes haz kb 10 perc, pentek delutan dugo, de mi nem ragadunk bele.
Elkap 2-3 fajas, kiszuszogom magam, de mar erzem, hogy nyugodt vagyok, most mar jo helyen leszek.
Aztan beerunk. FElveszik az adataimat es megmerik a vernyomasomat, at is kellett oltoznom haloingbe es fel kellett venni a papucsainkat. Ujabb fajas jott, a nover varja, hogy vegig szuszogjam, tok rendes. Aztan folytatja megmeri a haskorfogatomat. Aztan mondja Baiba mar var minket, mehetunk is.
7 -es reszleg, azaz a PROTEKCIOSOK reszlege, azaz alternativ szuleszeti osztaly.
Idekerulunk, kozben kiderul, hogy a 8 honap alatt miert fizettunk kemenyen minden egyes vizsgalatert. A doktornom jo kolleganoje a 7es reszleg vezetoje, o ajanlja nekunk Baibat, az egyetlen szulesznot, aki ert angolul (kicsit beszel is). Meglatom Biabat probalok mosolyogni, talan meg sikerul is. Aztan hallom eszmeletlen vihancolas, gondolom azert ez mar megis pofatlansag, hogy ezek a noverek igy dorbezolnak.
Majd Baiba kinyitja az egyik szoba ajtajat, mondja menjunk pakoljunk le es a ferjem oltozzon at benti ruhaba. Ekkor ujabb kiabalast hallok, te jo eg, ez nem is nevetes, ez visitas, valaki vajudik a szomszed szobaban. Felelmetes, ijeszto.
A ferjem ram nez, oszinte szanalom a szemeben, latom felt engem es a legszornyubb, belegondolt, hogy hol vagyok en meg attol a szinttol, hogy ugy visitsak mint a szomszedszobaban levo kismama. En is megijedek. Ez meg eltarthat vagy 16 oran at.
Ram teszi Baiba a CTG-t es varjuk a fajasokat. Heeee tetszik ez a hely, a fajasok abba maradtak. Jaj en haza sem akarok most mar menni innen, olyan jo, nem faj, jaj vegre nem faj. Baiba visszajon, megnezi a papirtekercset majd ram nez, ezek voltak azok a fajasok, amiket ma egesz nap ereztel. Nem is tudok igazan valaszolni. Neha jott egy egy 16-os fajas (emlekeztek ugye a multkor 90es fajasom volt es nem is fajt igazan) szuszognom kell, jaj ez a Baiba is most ment ki a szobabol mikor elkezdek szuszogni. A fene legalabb hallhatta volna.
Visszajon es nem tetszik neki babuci szivverese. Talan alszik. Megrazza a hasamat. SEmmi valtozas. Huu na vegre akkor talan csak csaszar lesz. En keszen allok mehetunk is, nem mondtam, de gondoltam.
Azt mondja inkabb fekudjek le es megnezzuk ujra a szivhangot, eddig allhattam.
Nem tetszik ez a fekves nekem. El is telt mar lassan egy ora. Eloszor kb fel orat volt rajtam a CTG es akkor alltam, aztan fekudtem. Attol felek, hogy Baiba hazakuld, jaj nem akarok hazamenni, tok ego lenne, hiszen a szomszedok is lattak mar,hogy a mento jon ertem, aztan menjunk haza busszal fel ora mulva. Jaj most mar szimulalni fogok egy fajast, gondoltam magamban.
Ok, most megyunk es megnezzuk a mehszajat, de elotte meg elmehetek a wc-re.
A wc-ben all a viz, ott a zuhanyzo is. Jaj vizes lesz a zoknim es a haloingem, fuj undorodom a helytol.
Kesz irany a vizsgalo. Felfekszem az agyra. Meg soha sem neztek meg a mehszajamat a terhesseg soran. Nem is faj. Kerdezem na mennyire van kinyilva. Baiba megnezi ujra.
Varok.
10cm, teljesen ki vagy tagulva. Irany szulni.
Are you kidding???????? Viccelsz???? nem nem viccel, akkor most magzatburkot repeszt. Kerdezem tiszta a viz, mondja nem.
Zoldes.
Sietni kell.
Kozben odaszol a ferjemnek a felesege teljesen ki van tagulva mehetunk szulni.
Kitor belolem a rohoges. Igen rohogok. Szulni jottem. Orulet.
Nem aggodom a zold magzatviz miatt, minden rendben lesz.
Kerem a ferjemet tobbszor is mikor kerdezi, hogyan segitsen, csak imadkozz, hogy tul eljem es minel hamarabb.
Aztan ujra visszamegyunk a vajudoba, tovabbra is halljuk a visitozast es a mozdonyszeru levegokifujasokat. A ferjem ramnez, az o felesege nem visit.
Kicsit bant, hogy nem hittek nekem, hogy tenyleg faj, na de oda se neki.Meg itthon kerdeztem a ferjemet, miert mit varsz tolem, hogy majd visitani fogok fajdalmamban.
Aztan ujra jon a CTG, Baiba mondja fekudjek le, gondolom heee inkabb allnek, hiszen a gravitacio segit, persze nyugodtan allj.
Allok, aztan mondja Baiba amikor jon a fajas gugguljak le es szuszogjak, nyomhatok is, ha akarok.
En kozben valahogy lemaradtam a tortenesekkel en meg mindig varok az aktiv "labor" vajudasra mikor lesz mar az az erzes, hogy nyomni kell, de meg nem nyomhatok. Baiba azt mondja nyomjal nyugodtan ha erzed, de nem erzem.
Aztan a ferjem megolel a hatamnal es velem egyutt guggul, szuszogok, de mar nem faj igazan, csak meg mindig a bordam nyomodik, jaj azok a babuci labikok meg mindig nyomjak. Igazan nincs is kedvem guggolni hiszen alig birok guggolni a borda nyomastol.
Aztan Baiba odaszol megyek elokeszitem a szuloszobat.
A mit keszit elo, gondolom magamban, hat ki fog itt ma szulni, en biztosan nem. Alig hogy megerkeztunk, meg csak vagy masfel ora telt el. Aztan visszajon ertem irany a wc. Jaj mar nem kell pisilni. Terhessegem elso alkalma, hogy nem elek a pisilesi lehetoseggel, de azert ra kell ulnom wc-re azt mondja nyomjak nyugodtan, ja Baiba jon velem, hogy egyutt szuszogjunk.
Nem esik jol, hol a ferjem jaj en meg setalni akarok.
Beerunk a szuloszobaba, ok kb 10 meter a vajudo szobatol.
Baiba, a ferjem es en vagyunk csak a szuloszobaban. Benyit valaki, Baiba odaszol fel ora, egy ora es mi itt keszen is vagyunk.
Mirol beszel ez??? gondolom magamban, mi lesz itt fel ora, vagy egy ora mulva.
Honey, mikor mehetunk mar setalni?? kerdezem a ferjemet, en meg setalni akarok, meg nem vagyok keszen es mar nem is faj, menjunk setalni. Valaszol: hamarosan.
Jaj, de jo gondolom akkor nyomok itt egy parat es utana mehetunk setalni, hiszen a baba meg le sem szallt a hasamban, hogyan is jonne ki maskepp.
Azt mondja Baiba guggoljak le es sziszegjek mint egy kigyo, hasznaljam a hasizmaimat, szuszogjak es a vegen nyomjak.
Jaj, de nekem nincsen nyomni valo erzesem, hol van mar a seta.
Szuszogok, de erzem nem csinalom jol. Jaj annyira hianyzik a batoritas. Kerdezem jol csinalom, igen. Aztan mondom nem hiszem, hogy meg tudom csinalni, inkabb szerintem nem is tudom en ezt megcsinalni. Jaj Honey, imadkozz, mert nem tudom megcsinalni.
Aztan jon Baiba es a hatam mogott all, nyomjak.
Keri szuszogjak es nyomjak egy egy fajasra legalabb 5ot, de en csak 3ig jutok el es mar allok is fel, jaj de jo elmult vegre allhatok.
Aztan mondom mi lenne ha negykezlab allnek, mondja nem lehet, mert zold a magzatviz es akkor nem tudjak eleg gyorsan leszivni a pici torkabol es lenyelheti. Ok, megertem, aztan mondja uljek fel az agyra. Felulok, kozben elzsibbad a labam, jaj kinyujthatom a labam. Erre ram szol ez "labor" fizikai munka persze, hogy elfaradsz, ok, de kinyujthatom a labam. Vegre kinyujtom.
Baiba mondja szukseg lesz segitsegre is. Ki is megy szolni a doktornonek.
Elotte meg odakeszit mindenfele kutyut. Jaj el sem hiszem kibont egy takarot, babucinak. Hat tenyleg megszulethet meg ma babuci. Amugy 18.55kor jottunk a szuloszobaba, ekkor kb 19.25van, jaj mennyi lehet meg hatra.
Aztan jon a doktorno, gatmetszes lesz, eleg massziv az izmom es nem nyulik. A doktorno ram mosolyog. Jaj olyan jo erzes, visszamosolygok.
Aztan Baiba szol a ferjemnek gyere es nezd meg mar latszik a feje. Ferjem latja, tenyleg ott a feje. Nekem eddig errol ketelyem sem volt, mert mar addigra ereztem, hogy bizony ott a feje, na jo, de hogyan fog onnan kijonni.
Aztan Baiba szol, most mar nem varunk csak nyomj, nyomj, nem baj ha nem erzed, nem baj ha nem faj, nyomj. Sietni kell. Kesobb megtudom romlik a szivhang, nagyon.
Odanezek, azta ott a feje, tiszta mustarszinu haja van, majd belegondolok ugyis visszamegy, nyomok hat tovabb es erre csak kibuggyan a kicsi, oriasi teste. Azta Honey nezd itt van, Jazi. El is kezdek Jazi-zni. Jaj odateszik a mellkasomra. Edes pici nyusziszemu manom. FElemeli a kicsi fejet mikor Jazizok neki. Jaj nevetnem kell edes, nem hiszem el. Azt mondjak 19.45, fiu.
Rateszik a merlegre a doktorno vizsgalja. Zorej a tudoben. Vizet nyelt.
Elotte Baiba meg mondja a ferjemnek, hogy talan a koldokzsinor van a nyakara tekeredve azert megy inkabb egyre bejjebb egy egy nyomasnal, vagy talan a koldokzsinor tul rovid. De nem egyik sem, hiszen vegul is csak kijott a mano.
Jaj, de edes. Kerdezem mekkora. Baiba valaszol 4,098kg es 58 cm. Orulet, oriasi mano.
A ferjem vagta el a koldokzsinort. Aztan becsomagoljak es elviszik, vizet nyelt tovabb kell vizsgalni. Jaj halalos nyugalom van rajtam minden rendben lesz, nem is aggodom.
A doktorno osszevarr, Baiba is ott van, aztan elmegy a baba utan, a doktorno es az asszisztensnoje marad velunk. Beszelgetunk, o varr es mesel kozben. Na hat milyen jo fej ez a doktorno. Kozben meselik, hogy a szomszedszobaban levo kismamanak mar egy oraja nem jon ki a mehlepeny, az enyem illetve a mienk egybol kicsusszant.
Aztan kesz a remekmu, es Baiba visszajon. Mondja minden rendben, de babucinak kulonleges kezelesre van szuksege. Kinyomja a mehembol a vert es elmegy. MI maradunk, kiderul Baiba ejszakas es este 9kor kezdodik a muszakja. El is kell mennie, mutetre, talan csaszar vagy csak a placentat mutik ki abbol a holgybol, nem tudjuk. Mi varunk es orvendezunk a ferjemmel. El sem hisszuk. 2 ora es 45perccel az erkezesunk utan megszuletett a gyermekunk. Kerdezzuk Baibat mielott kimegy telefonalhatunk, mondja persze.
Irunk sms-t es hivom anyaekat. Jaj, de boldogok vagyunk. Egy csoda.
Varjuk vissza a mi kis babucinkat, de nem hozzak meg vissza. Talan holnap. Tudogyulladasa lett. De aztan kesobb megtudom nem lett tudogyulladasa, hanem valamit talaltak a vereben, amibol arra gyanakodtak, hogy valami fertozes erte es ezert 5 napig antibiotikumot adnak neki, hogy segitsek a kis szervezetet a fertozes legyozeseben.
Kerdezzuk Baibat, hogyan lehet az, hogy ilyen gyorsan kinyilt a mehszajam, azt valaszolja vagy nagyon nagy a fajdalom turokepessegem vagy csak egyszeruen ilyen a testem. Nem is tudja, hogy egyik sem igaz, hanem csak olyan sok ember imadkozott ertem, hogy gyors es biztonsagos szulesem legyen, hogy hat az lett.
11ora tajt (este)Baiba visszajon ertunk at is tesznek egy hordagyra es visznek a szobankba. Nagy vilagos szoba, oriasi francia agy, kisagy, es stb.
Atmaszok az agyamra es a ferjem behordozza a cuccainkat.
Mellem fekszik, teljesen at vagyunk szellemulvel. Nem birunk aludni, csak beszelunk, beszelunk es amuldozunk, hat ez lenne a szules, orulet.
Lassan fel2 fele, elalszik a ferjem, jaj en nem birok. jaj mikor lesz mar haromnegyed5. Akkorra tervezzuk, hogy felkelunk, nekem fejnem kell babucinak es azt mondta Baiba ha en is akarok menni az intenziv osztalyra legalabb egy oraval elotte legyek ebren es kezdjek el jarkalni. Jaj meg a wc-re is ugy megyek ki, ami mellesleg a szobaban van bent tehat nincsen messze, de a ferjem tamogat. Jaj cseng a fulem, mindjart elajulok. Aztan vissza az agyba. Huuu szornyen faj mindenhol, ugy erzem a mehem kiesik a hasfalamon, fognom is kell a hasamat. De muszaly menni a manonk var minket. Ferjem elsiet a lefejt 4ml valamivel, ami nem nevezheto tejnek, elotej.
Visszajon ertem. Elindulunk mindketten. Jaj a nagy talalkozas. A ferjem kozben mondja, nagyon szep a kisfiunk jaj o mar latta is. Vegre odaerunk. Jaj ott fekszik a kis draga. Inkubatorban. Jaj, de nem illik bele hiszen olyan nagy. Az orraba oxigen van vezetve, es a koldokebe pedig egy masik cso, es meg a kezeben is van valami, antibiotikumot kap es valamilyen infuzios folyadekot. Addigra mar meg is ittattak vele a tejet, nem is lathatjuk, de latom, hogy az asztalon le van teve egy cumis uveg, jaj ne. Nem akarom, hogy az en dragamat cumiztassak.
Szedulok is egy kicsit. Elindulunk vissza.
Van 3 oram, hogy fejjek. Baiba mondja minden oraban probald.
Martin kimegy ennivalot venni, hiszen nem is hoztunk magunkkal csak egy kis nasit a vajudasra, de nem gondoltuk, hogy nem fogunk vajudni, szoval legalabb van egy kis banan es muzli. Gyorsan eszek, iszok, muszaly, hogy legyen tejem hamarosan.
Sikerul lefejni 6ml, micsoda teljesitmeny. Ekkor mar 12 ora van. Visszuk a tejet, ekkor egy ferfi apolo vart Jazep mellett. Megitatta babucit, latjuk, hogy issza es csak ugy szurcsoli. Az apolo ram nez es mondja tudja ha tobbet hoz, o azt is megenne.
Majd megkeri Martint, hogy cserelje ki a pelust. Jaj a mi kicsi manonk elso pelusat teti (tetis-lettul apa) csereli ki.
En csak tamaszkodom. Aztan mondja az apolo nyugodtan nyuljunk be az inkubatorba es beszeljunk hozza, ja ekkor mar nem volt oxigen az orraban. Azt mondjak stabil a legzese.
Beszelunk hozza. Edes.
Aztan latom a papirjan, hogy el van irva a neve, az van irva Jekabs (Jakab) erdekes. Jazepet hozok es Jekabot viszek. Na, de szolunk es atirjak.
Aztan visszamegyunk, jon a kajaparti. Beszelgetunk is es a vegen mar alig van idom, csak 3ml valami jon. Viszi is a ferjem gyorsan, de mar eltunk Jazep az intenziv osztalyrol, atvittek egy masik helyre, a mi emeletunkre.
Sietunk vissza es ekkor mondja a nover gyorsan hozzunk neki ruhakat. Visszuk a ruhakat es a tejet. Majd a nover odaadja neki es azt mondja na most probaljuk ki, hogy szopna e. Hat persze, a mi kis oriasmackonk vetodik a cicire es eszik, enne.
Akkor jo, akkor most kivesszuk az infuziot es mar vihetik is.
A mi kis manonk vegre bekerult a mi szobankba, hozzank, vegre egyutt vagyunk mindharman.
5 napot toltottunk el a korhazban es multhet szerdan majus 13an haza is johettunk.
Szoval igy zajlik egy szules Lettorszagban magyar modra :)
Our birth story, in a short version
I was at home the whole Friday (8th of May) and in the morning I felt some pain in my vagina (sorry for the details) and then I felt a kick in my chest then I turned into my left side and then the pain came back, but just for a second and then I thought I have to go to pee and then I wanted to stand up and then I felt that some liquid started to come out of me. Then I checked and it was some bloody liquid. Then I woke up my husband and he put a special bed sheet under me because we thought that my liquid broke and then the whole 1-2 liter will come out. So, Martin called our midwife. We had a contract with a midwife that she will help me to give birth. So, we called her to ask her what to do. This was at 8 am in the morning. And then just after 20 minutes at 8.35 am my first contraction arrived and then it came at every 5 minutes. So, the midwife said watch for the signs what happens next.
She called back at 11am and I still had pain in every 5 minutes and each contraction lasted for 40 seconds. So, she said take a shower and go for a walk.
I already had a shower in the morning so we went for a walk.
There is a grave yard not far from us so we went there for a walk.
I love that grave yard because it is full with flowers and trees and little hills. But the pain just started to come more strongly.
It was a bit scary. We got home from our walking at 2.20pm and my husband had to go to that translation office which gives him translations and he had to sign his monthly paper to get his salary. So, that was the dead line to sign the paper so he had to go, but just before he left I had a big contraction and I really didn't want him to leave me alone, but he had to go. As he left from home I started to walk up and down in the apartment. I tried to kneel, stand on my hands and knees, sit on my husband's chair and put my back to the cold stove, I was also sitting in the kitchen then the whole thing again. Just before my husband opened the door to come in (in an hour) I wanted to call him that now I can't endure anymore come home, but he opened the door right away.
Then he called the midwife and she said that she will call us back in half hour. By that time I was mostly just breathing and I did not like when Martin was asking something from me. I just wanted to be alone, but still was scared to be alone. So, he told to the midwife that I started to breath (I mean you know special breathing). She was asking how do I act, but I was kinda still ok. Then she called us back and said ok, call the ambulance and come to the hospital. So, I went to the toilet and I was waiting that my husband would call the ambulance. But in the mean time he was waiting that I would ask him to call. So, as I was sitting in the toilet I just hit the wall with both of my hands and I was shouting call that ambulance!!!!! I was so mad.
Then he called them. And as I came out from the toilet I felt terrible to shout at my husband so I went to apologize from him. I don't know if he was more scared of me or I was more scared of myself, but anyways I felt better after and I just told him that I am just a little scared.
So, soon after the ambulance came and I went to open the door for them. I was already dressed up and even I had my shoes on. The two guys just passed me by and jumped into our apartment for searching the patient. And I was standing behind the door outside of the corridor so I had to go in and show myself that Hey people this is me I need help. It was funny.
So, we walked to the ambulance car. I waved hi to our house owner since he was doing the road in our yard.
Then we went to the hospital which is not exactly a hospital it is called a birth house. So, since it was a Friday afternoon 4.45pm there was a little bit of traffic jam, but we did not stuck in it.
I had about 3 contractions in the car, but I was just breathing so everything went well.
As we arrived a nurse checked my blood pressure and measured my belly. She asked to change my dress and to put on our slippers. I had some contractions during this time too.
We had to go to the 7th section which is the alternative birth section. They had 2 special rooms for labor. You could use those big bouncy balls or take a shower or walk etc. This is a special section and as they told us even though you might have a contract with the hospital it is still not sure in which section you will get in. They have two other sections but those are the old rooms and they don't have that many possibilities for making labor more comfortable :)
So, anyways we got there because my private doctor's friend is a leader of that section so we found out why on earth we had to pay so much money during my pregnancy for each visit. In Latvia it is free to go to the doctor when you are pregnant, but not for me as a foreigner. So, anyways we got to that section and as we were walking towards our midwife I heard a very loud laughter. That laughter was absolutely not pleasant and I thought gosh what are these nurses doing here. It is really not nice that when someone is in pain then in the mean time others have so much fun.
So, Baiba, our midwife showed us our room and told to my husband to change his dress. Then the laughter came again and seemed so much louder and oh my gosh, that was not a laugh that was a scream. Holy cow, someone from the next room is screaming, shouting that "it hurts" and then starts to breath like an engine. OH, NO SOMEONE IS IN LABOR (FOR REAL)IN THE NEXT ROOM.
Oh, guys you should have seen my husband looking at me (and as later he told me what kind of thoughts he had at that time) when he also heard the screaming lady. So, he looked at me with I believe real love and sorrow that where am I to that screaming lady since I am just breathing of my own even. We heard that someone else was breathing with that neighbor lady. I guess we both thought that I might have at least 12 to 16 hours of labor (still).
so, Baiba came in and put the CTG machine on me to check the baby's heartbeats and my womb contractions. I felt so relieved that we are finally at the hospital and that Baiba is here (not that I would have known her for a long time, but anyways she had helped more babies to be born then I ever gave birth to, so that was enough for me to trust her). Then guess what, almost all of my contractions went away. I felt so good and I told to myself gosh, I don't want to go home from here. I feel so good here. A week before on the 30th of April I also had another CTG examination and at that time my contractions were the highest on the scale and Baiba told me that 'hey, people come to give birth with these kind of contractions' so she told us to get ready, but if not then on the 9th of May we would have another CTG. So, since the last time I had my contractions as high as 90 (that is the biggest on the scale) so at this time, I had almost no contractions and when I had one that was about 20 and it still hurt.
So, hopefully you will understand this whole thing.
So, when Baiba came in to check on me and my contractions she saw that almost nothing is happening in me. Then she asked with a little sarcasm 'is that the pain that you felt all day?' I could not even answer it back.
Gosh, I was just hoping that she would see me how nicely I can breath when it really hurt, but she always missed it, then I thought I have to start to imitate a contraction otherwise she is going to send us home and that is exactly what I do not want. I was just imagining to go home and to pass by our house owner and just to walk back home or go with a bus though I left with an ambulance car would have been such a shame on me.
But, Baiba also saw that Jazep's heartbeat is too constant. Even when I had a contraction it stayed to constant and she did not like it that much. She tried to wake him up, but it did not help. So, she said let us go and she will check me how is my womb neck. During my pregnancy no one ever checked it.
Then as I was lying on the bed I asked her so how many centimeters I am opened. Then she answered you are fully opened! It is 10 centimeters. You can give birth right away. I was like, are you kidding me?????????? Are you sure???????????? (later that is what my husband was also laughing that I was asking her, are you sure??) then she told to my husband in Latvian that I am fully opened and that I can give birth right away. I started to laugh. Even to laugh like crazy.
Then she broke my water. I asked her if it is clean, but she said that it is greenish, so we had to hurry.
We went back to check the heartbeat again, but it did not change. Then she came back to me and said that I can start to push. We just arrived to the hospital an hour ago, don't forget that!
Then she said that she goes to prepare the birth room for us.
My husband and me were just looking at each other is it true. Is it really happening with us?? And how about the screaming part? When will that start with me?
So, then we went to the birth room. She told me to start to push when I feel like it. I did not feel. Instead I asked my husband when can I start to walk. I just wanted to walk because our baby was still high up in me so I thought if I start to walk then he will get down. But, we did not have time and since the water was green we had to hurry. At first I could push just as I was standing then I had to sit on the chair and had to start to push. She gave me a medicine which was supposed to make my contractions last longer since they were too short. I didn't feel that it became longer, but I was supposed to push longer. Someone came in and our midwife said in 30minutes or an hour we will be ready!!
My husband and me were looking at each other and just asking "ready with what??"
Then she called the doctor to make episitomia for me since my muscles were too tight. The doctor was so friendly and she made me smile. I felt like in heaven with 3 helping ladies and my husband. The sun was still shining and we didn't need to turn on the light. I just loved it. Once the midwife called my husband to see the hair of our son, but I did not care about it because I thought it is way too far and it might never happen that he will be born.
I also remember how lost I was. I needed to hear so many times that I am doing it good and that he will be born very soon. I was just saying "do you thing that I am able to do it?" I remember my fear so much. Then they started to tell me that yes, I can do it and it is possible.
Then I remember seeing the head of our baby, but I just kept pushing until he was born though the midwife said to take a rest. He was born. Oh, my gosh!
His cute little body was put on me. I started to call him by Jazi and babuci as I called him while I was pregnant. He lifted up his head as he heard my voice. Then they took him away to measure him. I could not stop smiling and wondering that a miracle has just happened with us. It was an amazing feeling and it is still an amazing feeling.
They had to took him away since he swallowed that liquid and they put him into incubator for the night, but anyways I felt so sure that everything will be alright with him and that I should not start to worry about him. So, I just enjoyed chatting with the doctor (lady) as she sewed me back. Our midwife left with our baby to find our more details.
I had to stay 3 hours in that room after birth and the funniest was that our midwife's night shift just started at 9pm so she had to be in the hospital anyways at that night. I was praying for that that we would not have to call her during the night and that If I come to give birth then it would start in the morning. I even told her and she said 'you see your prayers were answered and you were even blessed with an easy labor and birth. On that night she had to help with 2 other birth. As I gave birth just before us there was another baby born (he might be the screaming lady's baby) and her placenta did not come out after an hour later so they had to operate it out. Mine luckily came out just right away so I was blessed again.
We asked our midwife what does she think how is it possible that I was fully opened by the time we arrived to the hospital she answered that I might have a high level of pain tolerance or I just have a lucky body. She did not know that none of them were true :) I just had so many people praying for me and for a fast labor and birth too :) and it worked.
So, we stayed 5 days in the hospital. My husband stayed with me the whole time. I think that was the biggest help for me because after birth I was very weak. I could not go to the toilet alone so how would I be able to hold a 9 pounds weight baby?
So, this is a short version of our birth story. Sorry, I don't have time to check for the spelling so please forgive me.
Lyssa, I was hoping and praying for a birth like yours :) though I don't know the details about it, but I just meant that you truly just went to give birth to the hospital and that is what I also planned to do. I did not want to hang out in the hospital for hours.
Emma, I hope you will also have an amazing birth :) , but surely the result will be the best :)
